Voltak napok mikor szerettük,
Hogy hajunkat fújja a szél,
S felhőtlenül nevettük,
Ahogyan az élet mesélt,
Mert azokban éltünk, hittük a végtelent,
A pillanatok soká tartottak,
De a gyertya elaludt hirtelen,
S követte a tél a nyarat,
Veri a tenger, mossa a partot,
Lassan új élet kezdődik,
A béke felváltja a harcot,
Már új történet íródik.
