Te céda, kedves gyermek,
Miért kiáltasz most felém?
Mit ártottam én neked,
A tavasz első reggelén?
Miért teszed rá vállamra a terhed?
Miért engem okolsz keservedért?
Miért nem emeled fel saját kereszted,
S vonulsz egyedül ahogyan én?
Azért, mert jó társra leltél bennem,
Hisz jámborrá lett szolgád,
Ki elfogadott ahogy Isten teremtett,
Mert életet adtam, nem halált.
