Kezem kihűlt. Lélegzetem lassul,
A fejem forrong még a dühtől,
Az a régi ősi dallam megzajdult,
S itthagyta szívemet a dűlőn,
Mint a fegyver mi régen lőtt már,
Pedig volt vad bőségesen,
Tisztítom újra a puskám:
Nyelvem hegyét élezgetem,
Felveszem az új zubbonyom,
Ruháját az örök nyárnak,
Kisérjen szerencse utamon,
Mert járt utat járatlanért hagytam,
Mert kell a kín, a kaland, a magány,
Hogy elfelejtsem : otthonom hol van,
S ne töprengjek hosszú vacsorán,
Hogy mit rejteget a desszert a vadonban,
Fújják új szelek hajamat!
Öleljenek új kezek!
Érezzek új illatokat!
Élvezzek, úgy szenvedjek!
Jöjjön új csodaszarvas,
Kit üldözni lehet,
S követem amíg tudom majd,
Hogy mi a sorsom s a végzetem,
Kezem kihűlt, lélegzetem lassul,
Fejem forrong még a dühtől,
Az a régi ősi ár megindult,
S érzem hogy majd újra eljő…
