Péntek volt. Délután. Fújt a szél.
Fáztam, Te nem fáztál. Csak ültünk.
És helyetted már csak a szellő mesélt,
És helyettem csak a közhely beszélt,
Folytak el a hajnalok,
Már nem volt részeg senki,
S a biciklim csak kattogott,
És újra dúdoltam, megint,
Még egy hétvége nélküled,
A hiányodat tapintom,
Mert kezem egyre érdesebb,
Mert terhemet már nem bírom,
Ne szólj hogyha haragszol,
Inkább hazudj, úgy könnyebb,
Sírj – én már nem tudok...
Elittad az összes könnyem.
