Ahogyan telnek az évek,
Követi az ősz a nyarat,
Úgy múlnak el a remények,
Amint a levelek hullanak,
A szerelem is így megy el,
Mindig vissza táncol,
De a fizika végül nyer,
S földet érünk valahol,
Meghalva sárgán-barnán,
Ébredünk a pázsiton,
Majd elégünk talán,
A máglyán , az udvaron.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
