Hideg vagy, nem meleg,
Önmagadat elfelejted,
S némán bámulsz az égre,
Mikor szád feleselne,
Nem kérdezel, nem felejtesz,
Csak vagy mint a többi ember,
Szürkén beállsz te is a sorba...
S felejted az életedet,
Nem álmodsz, vagy ha igen ,
Rémálmaid gyötörnek,
S újra sírva kérdezed :
Hová lett az életem?
Hová lett a boldogságom?
Miért mosolygok? Miért sírok?
Mit érek én nélküled?
S te mit érsz majd nélkülem?
