Hazudtunk magunknak és féltünk,
Hogy nem magunk vagyunk,
Nagy hajóval jöttek értünk,
S mégis egyedül maradtunk,
A némaság szigetén,
Mosta a tenger a partot,
A szádba rózsa nőtt,
Az enyémbe kaktusz,
Sajnálom hogy bántlak,
Mert te is azt teszed,
Mert így olvastad,
Az életed könyvében,
Harcolunk mint két beteg,
Öreg vén szerencsétlen,
Fiatal vagy még nekem,
Fiatal, és túl öreg,
Nézem a tükörben magam,
Megtört a kép valahol,
Pedig megtaláltalak,
Pedig szeretted ahogyan volt,
Most biztos egyedül ácsorogsz,
S várod hogy jöjjön a nyár,
Várod az újat, a mámort,
De kijózanít a rideg valóság.
