Te ezernyi álmot szülő,
Paradicsomi vidék,
S benned önmagamat lelő,
Gyönyörű férfiúi kép,
Boldogan gondolok most Terád,
A parton, hol az álmok valóra válnak,
Miként jártam vidékeid: a nyár
Suttogja fülembe emlékiratának,
Fénylő lapjain, hasábokba szedve,
Szeretőn mosolyogsz most le rám,
Mert ottmaradt lényege szívemnek,
Nem várva ellenszolgáltatást,
Csak engem vár vissza, most már érzem,
Tenyeréből dudorodik az ér,
Hiányom bántja, nyugtatja szépen,
Mert eljő majd, mit jövendöl az éj.
