Az éjszakák sorakoznak a balkonon,
Az eltűnt nyár búcsúzón sóhajt,
Szeretetlenül fázva forgolódom,
Ûres ölelések süllyedő hajójában,
Vendég vagyok a saját hazámban,
És ismeretlen a barátok közt,
Idegenként figyelem családomat,
Amint engem szivéből elüldöz.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
