Én : mint ember egymagamban,
Hordozom őseim akaratát,
Hogy megfejtsem titkaikat,
Ne kövessem el újra a hibát,
Amiért itt vagyok ülve a buszon,
Az örökkévalóság buszán,
Mert minden életem ordít most,
S nem jön még a végállomás,
Reménykedek hogy felszállsz majd,
Szemembe nézel, megkívánsz,
S az elődök megbocsájtanak,
Hogy nem kerülöm ki a csapdát.
