Ifjúságom naplementéjét
A Tihanyi - révből nézem,
Hosszan várom míg a sötét
A horizonton mindent ellep,
A derűs szép ifjúból
Deres, ráncos lészen,
A hosszú pesti éjszakákból
Rövid, vidéki reggelek,
Mert aludnék én tovább
Álmodva még új nyarat,
Mesét, zenét, szivárványt,
Örökkön tartó csókokat,
Mert habár a test öregszik,
A lélek el nem fonnyad,
És örökzölden küszködik,
Évszakok viharában.
