Nem lészen több hazugság már,
Most itt vagyok, itt vagy velem,
Bennem a világok oltárán,
Tömjén füstök ébredeznek,
Meggyónom a bűneimet,
S a szent szó megtisztít,
Àlmom az örök természet,
S az ölelésed mely elrepít,
El, távol a magaslatokba,
Sziklák ormán süvölt tovább,
Szerelmünk halhatatlan,
Hosszú csókját ízleli szám,
Nyár van, bizony itt a nyár,
A madarak dalolnak,
Fészket raknak talán,
Remények büszke fájára,
Hosszú volt a tél, néma és rideg,
Eltévedtem, de úton vagyok,
Nevetve figyelnek az emberek,
Hogy utazásom föl miért nem adom,
A tudatlanok nem tudják,
Miféle erő hajt engem,
Mert sohasem láthatták,
Hívó tekintetét a mindennek,
Szerelem nélkül nincs élet,
Èlet nélkül nincs halál,
Halál nélkül nincs értelem,
Èrtelem nélkül nincs tudás,
Te azért vagy itt most, hogy tanulj,
S csendben hallgasd a csendet,
Hogy végre meghalld lelkedben a gazul,
Elhalkított szavát az Istennek,
Hogy elveszítsd az életed,
Az örökkévalóságért,
S ne kelljen újra átélned,
Születésed fájó gyötrelmét,
Hiszek abban, hogy a világ,
Nem dönt következetlenül,
S bár megtalálhatod szerelmed,
A végén csak Te maradsz. Egyedül.
